Csak hogy ne az elköltözés témán lovagoljunk:
Mai nap, rendeztünk Évivel egy esti sétát kajálással egybekötve, ami azt hiszem kinyitotta kicsit a szememet.
Azt kell elképzelni, hogy épp kajálásból jövünk vissza és gondolkodom a sok megoldandó dolgaimon, mikor is megálltunk egy buszmegállóban és vártuk a kis 72-es jelzésű buszt. Jön egy idős néni, aki olyan 70-75 környékén lehet, s azt látom, hogy egy szemetes zacskóba szedi össze az eldobott sörös dobozokat. (a történet fő lényege, hogy extrán szarúl fogom fel a homeless dolgot és iritál a qrva sok alkoholista, amint odajön fullra bebaszva füstöt fújva az autódba, vagy ha sétálsz a barátnőddel, akkor a pofádba, és így mindig elég durván elküldöm őket) Régen is láttam ezt a nénikét, de úgy kell őt elképzelni, hogy amikor ránézel, azonnal a mamád jut eszedbe. Kis mamuszban totyog egy elhasznált bottal, ami nem is egyenes, otthonkában, teljesen ősz hajjal, szinte centi vastag sztk-s szemüvegben és egy öreg nénis fekete táskával a kezében, másikban pediga már említett szemeteszsák a bottal karöltve.
Csak tipeg az emberek közt szótlanúl és a dolgát teszi, mintha ez lenne élete egyik legfontosabb célja, hogy minden kukából kiszedje a sörösdobozokat és belerakja a zsákba. A lábát a letett dobozra is csak úgy tudja megemelni, hogy közben a botra támaszkodik, remegő instabil kézzel, de a lábát nagy nehézségek árán tudja csak a fektetett doboz magasságába emelni. Veszem a bátorságom és odamegyek kicsit félénken hozzá, mert nem tudom, hogy tolakodásnak fogja-e venni, ha adok neki pénzt, hisz' senkit meg nem szólit senkit meg nem lök, és úgy próbál lavírozni, hogy senki észre sem vegye, miközben szeme lesütve szigorúan csak a járdát kémleli. Odalépek, s megszólítom: Elnézést, csókolom, elfogadná ezt tőlem? (miközben enyhén hozzáérek a munkában meggörnyedt hátához) Adom a pénzt s felnéz rám, kicsit félően, s mondja nekem a megszokott szöveget, ami az ő szájából csöppet sem hallatszik sablonos mondatnak: "Nagyon szépen köszönöm, az Isten segítse meg fiatalember!" Ezután azonnal az jut eszembe, hogy "Te hülye gyerek, neki -hidd el- ezerszer több szüksége leheta szaros pénzedre mint neked" S már szégyeltem azt is, hogy csak annyit adtam,mint amennyit adtam. S ekkor jutottak eszembe a sok szánalmas - én szerintem ÓRIÁSI- problémáim s azonnal elszégyeltem magam, mert ő mit ki nem állhatott, még ha van is hol aludnia?? Mert nem volt fürdetlen szaga, nem volt pia szaga, csak a sört is a zacskóban levő vagy 400-500 sörösdoboz árasztotta, illedelmes, és dolgos asszonynak nézett ki. Szégyenlem magam és azt hiszem megesett rajta a szívem. Lehet csak azért, mert faluról jöttem és ott is nőtem fel, lehet hogy csak a zaklatott körülmények miatt, vagy bármi miatt is lehet, de azt hiszem ilyenkor kapok hatalmas akaratot és egyben török is össze lelkileg, amikor olyan embert látok aki nem érdemelte meg azt amit az élettől kapott.
Nem azért írtam, hogy kommenteket írjanak, vagy vitatkozzanak/vitatkozzatok itt a történeten, mint ahogy a költözésemet sem arra írtam, hogy sajnáljatok/sajnáljanak. Csak itt a mondanivaló a lényeg. Napi szar problémáim ilyenkor eltörpülni látszanak és hálát adok az Istennek, hogy megadta azt amim van: Tudok hol aludni, van mit ennem, egészséges vagyok annyira amennyire egy élethez elegendő (még ha a versenyzéshez vagy az edzéshez nem elég), dolgozhatok és pénzt kereshetek. Ugyan ez nem élet értelme, de azt hiszem ilyenkor újra visszaesek abba amibe felnőtem: A falusi kis érzéseimhez és értékrendemhez.
Köszönöm hogy elolvastad!
Varga Dániel
Téma: Bullet in the Head 2009 (Megtekintve 128195 alkalommal)
