Volt osztálytársaim akik velem egy időben kezdtek edzeni már évek óta abbahagyták. Pedig volt egy gyerek, aki elég izmosnak számított akkor, aztán később kiderült, hogy ment a napo meg egyebek már 16 évesen Pár éve az érettségi találkozón meg mindenki rámcsodálkozott, hogy mekkora vagyok, meg én még csinálom...ez egy életforma, nem csak faszverés ami pillanatnyi örömet okoz. Ezt sokan nem értik meg.
Ezzel teljesen egyetértek, mellőlem is kikopott már nagyon sok ember, és megy a csodálkozás mikor mondom hogy én még csinálom.. Most meg hogy lediétáztam, sokan megkérdik, ugye abbahagytam
Ezt a sportot az tudja igazán értékelni, és magáévá tenni, aki életvitel szerűen csinálja, és napi rutinná teszi az ezzel járó dolgokat. Igazából szerintem nincs ebben semmi nehézség, csak máshogy kell csinálni, mint mások, és menni fog. Aki meg olyan szánalmas, hogy nem tud a megszokottól eltérni, annak kár is elkezdenie ezt a sportot