Akkor amit ígértem: tudom, hogy sokan akik elkezdenek edzeni 50-es kart meg 120 kilós testet akarnak, szóval elsősorban nekik szól
Mikor én kezdtem, akkor én is így voltam vele, aztán szépen lassan lejjebb adtam az igényeket, már egy 95 kilóval meg 45-ös karra megelégedtem volna. Persze minél előbb
Aztán amikor a kilók jöttek, a méret meg nem annyira, akkor kezdtem megérteni, hogy nekem rohadt nehéznek kell lennem ahhoz, hogy nagy legyek. Egyszerűen sűrű, vaskos csontozatom van, nagyon vastag lábakon állok, szerencsére a vállam is elég széles, szóval nagy baj nem lehet. Csak annyi, hogy soha a büdös életbe egyetlen súlykorlátos kategóriában nem tudnék normális eredményt felmutatni, és ez igaz a testépítésre és fekvenyomásra egyaránt. Szóval így jártam.
Úgyhogy szépen lassan elkezdtem építeni azt ami most van, aki olvasta a korábbi naplómat az tudja, hogy kb 4 éve majdnem le is nulláztam 120 kg-ról...szóval én tudom milyen az, amikor minden elszáll...38-as karokkal kezdtem újra.
Tavaly valami átkattant, azóta nincs akadály, semmi nem korlátoz, legfőképp saját magam nem. Hiszem, hogy a legtöbb embernek a saját kishitűsége szab határt minden téren az életben, ebben is. Ezt sokszor még mindig megtapasztalom, amikor megremeg a kezem, összeszűkül a gyomrom egy nagyobb nyomás előtt.
Minden tömegelésnél alig vártam, hogy jöjjenek a kilók, feszüljenek a pólók, az izom edzésen, és volt is minden rendesen. Ez az első olyan ciklus, ahol nem erre vártam, de nálam úgy tűnik ez van - két hét +8-10 kg, aztán lassan a többi 5-6 is feljön. Most, hogy elhagytam a 130-at, igazából nem érzem magam annyinak mint amennyit a mérleg mutat. Néha furcsa amit a tükörben látok edzés után, mintha valaki más nézne vissza rám(Hulk
), én nem érzem magam akkorának. Régen egy 50-es kar álom volt, már ez is fölötte van, és minőségben, nem zsírban szerencsére. Furcsa, hogy a versenyzők képei nem tűnnek olyan hihetetlennek, Arnold régi képe nem olyan nagy a terem falán. Furcsa, hogy az autó üléséből mindkét irányba kilógnak a vállaim, nem úgy támasztja meg a hátam mint kellene. Furcsa, hogy a minap 2 XXL-es póló sem jött fel rám egy boltban. Furcsa, hogy életemben először nehezebb vagyok mint apám a 120 kilójával
De jó. Nincs semmi bajom, sőt! Egyre jobban érzem magam így, nekem nem esik nehezemre ezt a súlyt cipelni, semmiben nem akadályoz
Legfeljebb az ajtóban el kell fordulni kicsit, hogy beférjek - tegnap edzés után mentem be a zuhanyzóba, jött volna ki egy srác az ajtón, de megvárta amíg bemegyek. Odamentem a csaphoz, szemben tükör, abból látom, hogy odaállt az ajtóba, és nézegette, hogy mennyi hely van az ajtókeret meg a vállai között. Megcsóválta a fejét, és kiment
Előbb vesznek észre mint mást, bámulnak, összesúgnak
Mindenhol. De ez engem nem zavar, nem vagyok szégyenlős gyerek. Ez nem új dolog, de mostanában fokozódik, főleg, hogy itt a pólós idő.
Enni kell, én nem eszek olyan sokat mint mások akik ekkorák - vagy kisebbek. Napi 5-600 gramm csirke, némi rizs, 5 tojás, zab...ugyanaz mint korábban, mégis növök. Mi változott? Semmi. Fejben én már rég eldöntöttem mit akarok, és a test megcsinálja
Lányokról nem írok, mert lassan 4 éve állandó van, de azt azért megsúgom, hogy ha valaki azt akarja, hogy észrevegyék, kezdjen gyúrni keményebben
Negatívat nem láttam, nem hallottam még, csak egyszer, de rájuk én is azt mondom, hogy "nekem sok" - korban, súlyban egyaránt
Meg azt is megsúgom, hogy társ nélkül nem menne ez az egész, így nekem sem sikerült volna, nem sikerülne így fejlődnöm. Szóval ha valaki nagy akar lenni, az hosszú távra rendezkedjen be, mert ez azért sok nyűggel is jár. Kaja, alvás, edzés, átlagosnál jóval több szex
, stb...
Önbizalmat azt ad rendesen, de önuralom is kell hozzá, mert legszívesebb néha kitaposnám egy-két embernek a belét. Mostanág már nem, de volt ilyen is, semmi értelme nincsen. Ezt Arnold is megírta, semmi szükség arra, hogy valaki állandóan azt bizonygassa, hogy ő milyen erős. Az esetek 99,9%-ában elég ha látszik.
Szóval élvezem ezt az életet, de most mondjam azt, hogy nem akarok 140 lenni?
Nem tudom még