ezt elfelejtettem megosztani tegnap. Két okos eszmecseréje a táplálkozásról (megpróbálom nagyjából visszaadni):
- te, tegnap este ettem két tábla csokit.
- jól tetted, most tele vagy energiával.
- ja! És az a jó, hogy a csoki nem hizlal. Mármint magában. A csoki akkor hizlal, ha például egy nagy tányér pörkölt után eszed...
- Igen...
- Mert az a lényeg, hogy nem szabad gyorsan felszívódó szénhidrátot enni, de a JÓ csokiban abból kevés van. A többi kakaóvaj meg ilyenek, ami nem hizlal.
- Úgy van, de most akkor a jó csokikról beszélünk, nem az ilyen mittudoménmilyen szarokról.
- Bizony. És megfigyeltem, hogy nem szabad tömni magad. Ha azt eszed, amit megkívánsz, az jó, mert a szervezeted tudja, mi a jó neki. Én például hetente csak egyszer eszem húst, mert amúgy nem kívánom. Viszont nagyon dokféleképpen tudok tésztákat meg rizst csinálni.
- Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani, és akkor jó lesz. Ne egyél fehérkenyeret meg ne igyál cukros üdítőket, onnantól nagy baj nem lehet.
Eddig követtem a társalgást. Sokat okosodtam. Ja, mi ndezt két, alapjában normálisnak tűnő felnőtt ember alkotta.