Most ilyen hangulat van-dolgozni nincs kedvem,egy szösszenet az író tollából...
Amikor az ég is sír…
Cikáznak, mint gondolatok a fejemben – talán ma megértem mi lettem…
Fénylő pontok felhők takarásából sejlenek – életemről Ti ott kint semmit sem sejtettek…
Amikor belelátok a sötétbe, mi számomra csak kín – Te is tudni fogod, mert az ég is sír…
Halott levegőt mozgat az égi szél – minden perc mi volt, véget ért…
Gondolataim kusza fonalait vagdosom – de közben csak önmagamat mardosom…
Amikor felkap a szél és magába szív – Te is tudni fogod, mert az ég is sír…
Hol? Mikor? Miért?
Lesz valaha, ki megért?
Érteni, s értetni lesz-e kivel, mit rajtam kívül senki sem hisz el?
Éget, mint az ördög szeme az éterben – talán Ő tudja mit vétettem…
Könnyek, melyek áztatják a földet – ajándéka az igaznak, mi Téged követ…
Amikor végre felállok, már nem éget kín – De azt is tudni fogod, mert az ég még mindig sír…
Hiszel annyira a szerelemben, mint én a fájdalomban?
Érted?
Érted…