A közönytől behányok!
Reggel piac, ATM automata, anyámmal álltunk a sorban, előttünk egy néni lépett a géphez, egy méterre oldalt állunk a nénitől, mögöttünk 5-6 ember, köztük jól megtermett férfiak (najó palik)
Erre mögé áll 3 barnabőrű fiatalember és sasolják, mit csinál a néni... mindenki kussol (na itt szállt el az agyam!)
Mondom nekik, hé' srácok, egyrészt arra van a sor vége, másrészt álljatok arrébb, mert ha a néni végez, a lábatokra fog lépni! (naná, hogy legszívesebben azt mondtam volna, hogy takarodjatok már el, ne nézzétek a néni pinkódját rablás előtt! - de nem ezt mondtam)
Anyám kontrázik (őt sem kell félteni), hogy ja-ja menjenek már el onnan, mittom. Közben síri csend a sorban, mindenki pont másfelé néz VÉLETLENÜL...
A fiatalemberek visszapofáznak, miért f*szért szólunk mi bele, meg hasonlók, én erőt veszek magamon, mély levegőt veszek (nincs nálam önvédelmi fegyver semmilyen
) majd mondtam, hogy jön mindjárt a rendőrbarátom, neki nem tetszene ez a hangnem... (közben fohász, hogy bazze, csak ezt éljem túl, dehogy jön a rendőrbarátom, ha rájönnek, nekem annyi
) Szegény néni, már nem meri beütni a pinkódját... csak áll ott megszeppenve... Többi sorban álló, még mindig pont másfelé talált valami érdekes látnivalót...
És milyen a sors amint kimondtam a mondatot, mintegy végszóra, megjelent egy rendőr a sarkon, és igyekszik felénk, fiatalemberek egy pillanat alatt tűntek úgy el, hogy azt sem tudtam merre mentek, 3-an 5 felé inaltak...
A rendőr pedig épp csak arra sétált, fogalma sem volt arról, hogy mi történt, 1-2 másodperccel ezelőtt...
Utójáték: a néni végül biztonságban vett fel pénzt, megköszönte, és egy-két darab ezresből, amit felvett, oda akart adni egyet, hálája jeléül, természetesen nem fogadtuk el... könnyeivel küszködve a néni, hálálkodott még egy kicsit, aztán ment vásárolni... a sor többi tagja továbbra sem látott-és hallott semmit...