Ezt most kaptam, és szerintem szééép
"...Egy napon egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek,hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének...
Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta,tényleg ez a legcsodálatosabb szív,amit valaha látott...
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett.
Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne.
-És mégis az Ő szívének tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez.
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni,és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett,ki merészeli ezt tenni,össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott,melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel,helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették,melyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták,csak a fájó seb látszott.
-Hogy mondhatja,hogy neki van a legszebb szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal,miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét,a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
-Azt hiszem,viccelsz öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes!
A te szíved tele van sebekkel,hegekkel-csak könny és fájdalom.
-Igen,szólt az öreg. A te szíved tökéletes,de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit meg ajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással.
Néha csak én oztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket,mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bárvérző sebeket látsz, melyek még fájnak,mégis... azokra az emberekre emlékeztet, akiket szeretek, s talán egyszer visszatérnek,hogy az üres helyeket megtöltsék szívük szeretetével.
Érted most kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?! - fejezte be az öreg csendes hangon,meleg mosollyal.
A fiatal könnyező szemmel, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta.
Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta.
Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, melyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes,de szebb volt mint valaha. Mert az ő szíve most az öreg szívének szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak és együtt indultak tovább.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, melyből hiányzik a szépség..."
Téma: Lelkisegely meg egyeb lelkitamasz topic (Megtekintve 208546 alkalommal)
