nem feltétlen... sosem olvastam el a kötelezőket, nagyon kevés verset olvastam, rímekkel együtt.
egyszerűen, mert nem köt le.
ettől még 3-4-es átlagom volt magyarból,
a reál tantárgyak vonzottak abból mindig a legjobb voltam.
többet érek azzal, hogy pl. ki tudom számolni egy amorf geometriájú testről,
mennyi turmix fér majd bele, anélkül, hogy kipocsolnám a felét...
vagy, tudom, ha nem forog a motor a turmixgépemben, mi a baja, és megcsinálom.
és nem csak ámuldozok azon, hogy a hűtő is meg a villanytűzhely is villannyal megy
és az egyik hideg, a másik meg meleg.
és tudom, hogy melyik, miért,
vagy, hogy mekkora súlyt bír el egy konzol, vagy bármit, ami reális, megfogható, a való életben tudom kamatoztatni.
azt hiszem...
Pedig a szókincset nem nagyon lehet másból, mint a versekből, meg az ún. kötelező olvasmányokból szerezni...
én a matematikát szerettem jobban, de pl. sosem kell kiszámolnom, hogy a turmix belefér-e abba a valamibe, amibe rakni akarom... (nem sikerült még kilocsolni
) ha elromlik a turmixgép nem esem kétségbe, mert nem is használom
Én meg az irodalmat tudom kamatoztatni az életben... (bár még sok könyvet kéne olvasnom ahhoz, hogy igazán rendes szókincsem legyen...)
és pl. nagyon idegesít, hogy egy könyvesbolt mellett megyek el minden nap legalább 2x, és nem vásárolhatom fel a nagy részét...
Torony: nincs, de lehetne
a J.Lo cipő nem jó helyette?
Amúgy heti 3 verset kellett megtanulnom a középsuliban, és szünetekben kellett felmondani... nem haltam bele...
És csakazéris Ady:
JÓ CSÖND-HERCEG ELŐTT
Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam s fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.
Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:
Egy jajgatás, egy roppanás.
Jó Csönd-herceg
Nagyot lépne és eltiporna.