Önéletrajz
Egy nagy szocialista
vállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi
titkárnőkészítette, munkába fekete kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek,
hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot az egyik Központi Bizottsági
tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi
Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga
vállalati autóval jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az
utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha tudtam volna, hogy ez az utolsó,
biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól
kezdve mesterként dolgoztam.
Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott
Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem
tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét.
Ezidőtől árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét
termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek
utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet
küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és
tolvajlás ellen is biztosítva van... ...ettől kezdve munkanélküli lettem...
... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás...
Rehabilitáltattam magam. Manapság politizálok. Kávémat most már szexi
titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audin. Befogom a szám és ha
kell, szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam és a költségtérítésem
emelkedik...