Steve te viszont lebuktál! Szerintem Te láttad a Secret cimű filmet!
Gyakran látogatom a fórumot, de irogatni nem szeretek, az igazat megvallva akkor regisztráltam, mikor elkezdődött a felkészülésed a profi debütálásra. Azért is kezdtem el olvasgatni, mert szerintem nagyon motiváló az, ahogy a dolgokhoz álllsz, magyarul teszel a barmokra.
Már rég szerettem volna megkérdezni tőled, hogy hogyan vagy képes elviselni a sok köpködést, fikázást, ami ellened irányul innen-onnan?
Gondolok itt a nyomi beszólásokra, mint pl: "de nagyképű ez a Pisti" "sosem fog magyar kijutni a mr o-ra" stb
Sajna a filmet még nem láttam, de a könyvet már egy fórumos barátom közreműködésével "bevonzottam" az életembe.
Örülök, hogy tetszik a hozzáállásom...sztem a legtöbben nem így vannak vele...
Hogy bírom elviselni a sok fikázást...? Nos, egyrészt maximálisan hiszek magamban és a terveim megvalósulásában...tehát így is úgy is ez lenne a lényeg. Másrészt meg tudom, hogy miért megy a fikázás...láttam, hogy honnan jöttem és hová tartok...látom a sok ál- és érdekbarátot...valamint tanulok és motivációt szerzek azoktól az emberektől akik már átélték mindazt amit én vagy annál már sokkal többet is...gondolok itt Kiss Jenőtől egészen Coleman-ig és Cutler-ig.
Nagyképűség...? 17-18 évesen azt hittem, hogy én vagyok a világ közepe... Minél jobb eredményeim vannak, annál nyugodtabb, higgadtabb, visszafogottabb vagyok...hacsak nincsen versenyhelyzet. A nagyképűség önbizalomhiányból táplálkozik. De sokan félredefiniálják a nagyképűséget (beképzeltséget) és azonosítják az önbizalommal. Pl. Coleman nagyképű volt mikor 2004-ben a Mr. Olympia sajtótájékoztatón felállt az asztal tetejére és levetkőzött...?! Nem, mert ő volt a legjobb bassza meg!
És még ha nem is ő lett volna a legjobb. Ha ő úgy érzi, hogy mindent megtett a győzelemért és szerinte ő a favorit akkor miért ne adhatna ennek hangot? Én legalábbis így látom ezt a dolgot. Próbálom minél értékesebb, minél pozitívabb, minél sikeresebb emberekkel körülvenni magam és minél jobb testépítők közelében lenni és ellenük versenyezni...ezért járok már 2006 óta ki az USA-ba, ezért lettem profi, ezért nagyratörőek a terveim. Ez az ami két lábbal tart a földön. Sohasem azon jár az eszem, hogy milyen jó vagyok, hanem azon hogy milyen kemény munka vár még rám, hogy olyan legyek amilyen szeretnék lenni! Kívül-belül! Én már pózoltam együtt és beszélgettem: Milos Sarcev-vel, Ronnie Coleman-nal, Dennis Wolf-al, Johnnie Jackson-nal, Markus Rühl-el, Armin Scholtz-al, Troy Alves-el, Dennis James-szel, Joel Stubbs-al, Silvio Samuel-el, Quincy Taylor-al, King Kamali-val, Darrem Charles-al, Chris Cormier-el, Charles Glass-al, Jay Cutler-el...csak hogy pár ismertebbet említsek...úgyhogy tudom hová rakni magamat (méghozzá alacsonyra), sok magyarral ellentétben.
19 évesen kurvajónak hittem magam és nagyképű voltam (és tele van most is ilyenekkel a magyar bodybuilding), mégis mindenki dícsért, mindenki barátkozott velem, mindenki jófejnek tartott. Miért? Mert egy kis pöcs voltam. Olyan mint a többiek. Max. egy tehetséges junior. Aztán 2003-ban már beindult a köpködés. 2004-ben tovább nőtt. 2006-ban tetőződött, most pedig már sztem teljes elmeháborodottnak tartanak a velem nem szimpatizálók...milyen érdekes... Pedig ugyanazokról az emberekről beszélünk akik 2002-ben még jófejnek tartottak.
Csak én megyek fel a saját fizikális és mentális ranglétrámon, ők meg kissé bestagnáltak. Mindegy...ezt még lehetne ragozni...
Magyar a Mr. Olympia-n...? Erre több ember is esélyes lehet és az, hogy eljuthatnak oda az olyan egyértelmű, mint az hogy minden reggel felkel a nap! Ha nem határolják be magukat mentálisan akkor 5 éven belül többen is menni fogunk magyarként a Mr. Olympia-ra! Ha pedig továbbra is behatárolják magukat, akkor csak én fogok menni...