Junior miért nem ír mostanában? Látom hogy itt van (vagy)...de semmi reakció semmire. Most az EB pl?
szia Sztereo!
A kis filmbe illő történetem:
Mostanában sajnos nem alakultak jól a testépítéssel kapcsolatos dolgaim:
-2007 Decemberben classic bodyba készültem, de egy "body" kategóriába csöppentem ahol 3. lettem /ami nem is olyan rossz egy VB, de nekem kevés votl én többet akarok/ úgy voltam vele hogy, na sebaj mert hatalmas motivációt kaptam arra hogy vissza vágjak és ne lehessen többesélyes és "BÍRÓI NÉZŐPONTKÉRDÉSES" a helyezésem!
És hogy igazán meglepőt és váratlanat alkossak elhatároztam, hogy nem classic bodyra készülök, hanem kihagyok egy évet és JUNIOR 75+ BODYBUILDING-re készülök 21 évesen 2009re!!
Ezzel az lett volna a célom hogy 2005 VB 2.hely , 2006 VB 1. hely, 2007 VB 3.hely /classic body/ után az utolsó junior évemben 2009-ben 75+ junior bodyba feláljak a dobogóra ami nem gyenge mezőny...!
Bele is kezdtem 2008 januárjában a szervezésbe és felkészülésbe amiben szintés SIMON ISTVÁN segített volna mint ahogy eddig is!
Hab a tortára az volt hogy megismertem STEVE NAMATOT /aki számomra mindig is példakép volt és a mai napig is az/ és 1-2 beszélgetés után már ő is segítséget nyújtott volna felkészülésemben egész végig ami HIHETETLEN volt számomra!!!!
De most jön a lényeg ami magyarázatot ad az eltünésemre és csendes háttérből figyelésemre.........
LÁGYÉKSÉRV!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy álom kezdett szétesni..... orvosról orvosra jártam hogy megfelelő módot találjak! És azért voltam ennyi orvosnál mert mindegyik eltanácsolt a sporttól.... de ezt nem fogadtam el!! Ez kicsit visszavonulásra hangolt és kezdett megőríteni /én versenyzés nélkül ááááááááááá/, még itt se nagyon volt kedvem írni a fórumon, de nem bírtam ki hogy ne tudjak az eseményekről ezért néha figyeltem itt is!
Nemrég megoldódott minden egy jó szintén testépítő rajongó dokival és visszatérőben vagyok! Testileg és már lelkileg is!!
Talán megvalósítom az eredeti tervet......ha sikerül mindent újra szervezni
Remélem STEVE nem játszottam el a te bizalmadat sem!
Szevasz Tomi!
Miért játszottad volna el a bizalmamat?!
Örülök, hogy végre hallok felőled és mihamarabbi rehabilitációt kívánok! Emellett meg...nem sok embernek segítenék ebben az országban, de Neked továbbra is bármikor segítek ha tudok, csak szólj, tudod a számom!
A sérvvel kapcsolatban meg... Ez közel sem a világvége! Minden jóra fordul majd, sőt sokkal jobbra is fordulhat mint amilyen volt...csakis rajtad, a hozzáállásodon múlik az egész!
Hadd írjak le egy történetet. Az egyik példaképemről Chris Cormier-ről.
2006 nyarán lábedzés közben újra megsérült a gerince, illetve kiújult az a sérülése amit még 19 éves korában szevedett el. Szokás szerint úgy tett mintha mi sem történt volna, de nemsokára egyre nagyobb lett a fájdalom, míg végül összeesett a lakásában. Hívta a mentőket, lábra sem bírt állni. Elmondása szerint a fájdalom elviselhetetlen volt. Természetesen a neten azonnal elindultak a pletykák, hogy Chris-nek leálltak a veséi és most dialízisen van.
Igazából egy bakteriális fertőzés támadta meg a sérült gerincét és jóformán deréktól lefelé lebénult. 3 hónapig nem tudott járni, majd újra meg kellett tanulnia járógéppel.
A történetének a vége pedig összekapcsolódik velem. Chris kicsivel több mint egy évvel a kórházba szállítása után, 40 évesen újra színpadra állt a 2007-es Montreal Pro-n. Nekem ez volt életem első IFBB Pro versenye, Chris-nek ez volt a 71.! Majd 1 héttel később beállította Milos Sarcev rekordját mert az Atlantic City Pro volt a 72. IFBB Pro versenye!
Hihetetlen érzés volt amikor Chris a történtek után megérkezett az Athletes Meeting-re a verseny előtti napon és leült a mellettem lévő sorba. Szokás szerint baseball sapka, ipod, kockás tárca, mobil....
A versenyen pedig a kihívásainál végig őt néztem a hátsó sorból (Kamali és Alves mellől). Nagyon motiváló volt látni (pedig kurvaszarul voltam), hogy milyen kőkeményen mutatja be a pózokat és milyen halálosan komolyan veszi a 71. profi versenyét is. 1 évvel korábban meg még alig bírt járni!
Szóval Tomi...folyamatosan a céljaid járjanak a fejedben, az aktuális gondolataid teremtik meg a jövődet! Mindig legyél pozitív! A negatív embereket pedig messze kerüld el! A világ valójában tökéletes, csak a negatív, barom emberek teszik tökéletlenné. Úgyhogy azt mondom élj a saját világodban és azt tedd tökéletessé. Én mindig is ezt tettem és mindig próbálom tovább és tovább tökéletesíteni a saját világomat.
Minden amit eddig elértem, azt már jóval korábban megterveztem és minél többször újra és újra lejátszottam az elmémben! Míg egyszer valóra vált. Bárki bármit mond, Te teremted meg a saját világodat, a saját életedet!
A legfontosabb pedig, hogy konkrét, egyértelmű képed legyen a céljaidról, hogy hová akarsz eljutni és 100%-osan higgy abban hogy ezeket el is fogod érni és el fogsz oda jutni. Ha a legkisebb realitása is megvan a céljaidnak és maximálisan hiszel bennük, akkor csakis idő kérdése, hogy elérd őket!
MÉG EGYSZER: CSAKIS IDŐ KÉRDÉSE!!!Egy nagyon jó példa erre:
Éjszaka autózol. Az ország egyik feléből utazol a másikba. Habár a fényszórók csak pár száz métert világítanak meg az útból, mégis el fogsz jutni a célodhoz mert tudod, hogy hová akarsz eljutni és tudod, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy eljuss oda! Látszólag vakon mész előre, holott Te biztos vagy magadban és a célodban.
Ez egy hétköznapokból kiragadott példa. Ezt minden ember meg szokta csinálni gond nélkül, hisz látják, hogy a többi ember is meg tudja csinálni. Mennek a többi után mint a birkák.
Ha viszont olyan célod van amit mások elérhetetlennek tartanak akkor magát az utadat is baromságnak titulálják. Valamint neked is sokkal jobban kell bíznod magadban, mert nem egy hétkönapi autókázásra indulsz. Ha meg hallgatnál a többiekre akkor még az autót sem indítanád be...
Na egyenlőre elég...de majd még írkálhatunk a pozitív gondolkodás erejéről, ha érdekel vkit.
Cikkek, interjúk Chris-szel a visszatéréséről:
http://findarticles.com/p/articles/mi_m0KFY/is_12_25/ai_n24232389/pg_1http://www.bodybuilding.com/fun/christina21.htmEredményei:
http://musclememory.com/show.php?a=Cormier,+ChrisPár kép a Cormier-es történet mellé (arról is amikor hátulról figyelek és tanulok...)