Belőlem is kikívánkozik...
Régebben versenyszerűen pecáztam (nem röhög!), sokan azt is hülyeségnek tartják, és ha belegondolsz, tényleg nincs értelme, hihetetlen, de a felszerelésem (ez a kilencvenes évek közepe) akkori árakon volt pár százezer forint, plusz még ami versenyenként elment élőanyag (csali: szúnyoglárva, csonti...) meg etetőkaja, amit baromi drágán megvettünk, volt hogy fel sem használtuk az egészet, és a végén dobhattuk bele a vízbe; és akkor én még nem is költöttem annyit az egészre, mint sokan mások, volt rendes székem, kb 50 rugó, volt rengeteg spiccbotom, és akkor untam meg, amikor az egyik 70 ezer forintos vadi új botom 3 db-ra tört egy bedobásnál. Ennek is mi értelme volt? Ráadásul kishalakat fogtunk, 3 óra alatt 3-12 kg-ot, számold ki milyen gyorsan kellett dolgozni...nem ez a lényeg...most belegondolva nem volt értelme (a halakat nem azért fogtuk, hogy legyen élelmünk), de volt egy lényeges dolog, ami szemmel gyakran nem látható, az pedig az élmény. És amíg gyerekként pecázni jártunk, 1) nem a diszkóban rohadtam 2) nem a tüdőmet és a környezetemet gyilkoltam a nikotinnal 3) még tanultam is valamit arról, hogy mi a kitartás.
Szóval az élmény az enyém, és szerintem azért klassz ez a fórum, mert itt elmondhatjuk, hogy az élmény a MIÉNK.
Nagyszüleimhez egy időben rettegtem ellátogatni, mert én is kaptam a kérdéseket, és folyamatosan úgy éreztem magam, mint akit sortűz által végeznek ki, jöttek az ostoba kérdések, rengeteg ostoba kérdése van mindenkinek (de a családtól különösen tud fájni), csak az a probléma hogy nagyon ritkán van az ilyen kérdezősködő embereknek idejük meghallgatni a te válaszaidat, vagy ha meg is hallgatnak, akkor az gyakran nem párosul empátiával, és hiába "magyarázkodsz". Én pl amikor viszonylag jól néztem ki, sem mentem oda a 40 kilós fiú ismerőseimhez, hogy "figyelj, szedd már össze magad, mert úgy nézel ki mint egy 10 éves kislány, miért nem mész el sportolni?"
Mert joga van úgy élni, ahogy akar. És egy kedves barátom sűrűn emlegetett idézete: