Testépítés...
Tegnap felszállt a buszra egy srác a teremből, beült mellém. A terembe is kerülöm. Tipikusan csak az edzésről tud beszélni, kajáról, gyakorlatokról. 8 perc volt a busz indulásáig, de ahogy beült mellém reflexből fel akartam állni,h menekülök. Szeretek edzeni, de utálok róla beszélgetni.
A kockázatok, ötletek engem mindig érdekeltek. Tényleg izgalmas téma. Szeretek történeteket olvasni, hallani, a semmiből felépített karrierekről, amik ezeknek köszönhetően jöttek létre. Az Én életemben is volt már több olyan, amikor a bizonytalant választottam, míg a legtöbben a biztos mellett maradtak volna. Volt, hogy annyira leégtem miatta, hogy csak zsömlére volt pénzem, meg néha felvágottra mellette. Néha. Mehettem volna anyámhoz, a barátaimhoz, sőt a volt munkahelyemre is ahol kilépéskor kaptam egy vastag borítékot, meg egy vállon veregetést,h bármikor visszamehetek, csak hát a büszkeség, meg a makacsság. Amióta a saját pénzemből élek, azon agyalok, hogy tudok független lenni. Egyrészt nem szeretek alkalmazkodni, másrészt nagyravágyó vagyok. Alkalmazkodni persze mindig kell, de legalább egy retardált, unszimpatikus főnökhöz ne keljen. Ez persze kockázatokkal jár. Ha az aktuális tervem nem jön össze, biztos vagyok benne, hogy utána sem munkahely után fogok nézni, hanem lehetőség után. Számomra egy munkahely, ahol más alá vagyok beosztva sosem lesz lehetőség, csak kényszer.
Szóval az Én kis életemben is megvan a kockázat, és az ebből adódó bukás, és siker. Na nem egy Steve Jobs szinten, de mégis
Téma: Chat (Megtekintve 3983942 alkalommal)
