Ma délelőtt az egyik áruház parkolójában megyek a autóhoz...odajön egy öreg, szép fehér ing, nadrág, normálisan felöltözve, tisztán, megborotválkozva, látszik rajta, hogy nem éppen egy irodában dolgozta végig az életét. Mintha a saját nagyfateromra néznék rá. Köszön, és kér egy kis pénzt kenyérre, mert azt mondja három napja nem evett. Ránézek, látszik, hogy nem piás, a szeme is tiszta, nem a csatornából mászott elő éppen. Adok neki egy ezrest, ő majdnem sírni kezd, és hálálkodik. Én meg mondom, hogy nem tesz semmit, beülök, elhajtok, és közben az jár a fejemben, hogy mennyire hánynom kell ettől az országtól. Vajon mi is így végezzük? Én biztos nem, de ha ezekre az emberekre gondolok, aki végigdolgozták az életüket, netán még a háborút is megjárták a hazáért, és most ezt kapják cserébe...nem tudom, hogy jó irányba megyünk-e.
Téma: Chat (Megtekintve 3992662 alkalommal)
