Aki ismerős kicsit a torna világában, az sok példát láthat arra, hogy anya / apa után a gyerek is sikeres sportemberré válhat.
Hogy ez kényszerítés-e? Biztos annak indul, de azért nem fognak pisztolyt a gyerekre, és ha a szülők látják, hogy a gyerekük
szenved és nem ér el semmit, tuti felhagynak a gyerekük ilyen irányba történő terelésével.
Viszont, ha látják, hogy a gyerek
szenved és azért hozza az eredményeket, akkor biztos, hogy mindent megtesznek azért, hogy végigvigyék a csúcsig.
És mi ebben a rossz? Semmi. Rendben, sok ember azt látja, hogy sokat sír a gyerek, nyavajog néha. De kérdezzük meg őt, hogy melyik arany-ezüst-bronzérmét adná vissza, és ajánljuk fel neki, hogy helyette elmehet mozizni, meg csavarogni a többi fiatallal...Ugyan már. Kérdezzük meg a gyereket, hogy büszke-e? És kérdezzük meg a mozizó, csavargó gyereket, hogy ő büszke-e magára és mire?
Csak azt mondom, hogy
nem kell mindenkinek ugyanazt az életet élnie. Különben nem lennének világversenyek, hiszen nem születhetne kiemelkedő teljesítmény. (
Én a magam részéről rohadtul örülök, hogy ennyien koxolnak , mert közülük kerülnek ki azok, akik az átlagostól jóval magasabbra teszik a mércét és megbotránkoztatnak bennünket emberfeletti teljesítményükkel.)
Az megint más kérdés, hogy én soha nem venném a bátorságot, hogy nyilvánosan (pl itt a fórumon) leszóljak valakit ilyen keményen az életével és a nevelési szokásaival kapcsolatban. És egy példa:
Valeri Liukin - sikeres orosz tornász volt, '88-ból olimpiai csapat aranyérmes és szerenként is hozott pár érmet (a vb / eb szereplésekről nem is beszélek...)
Kislánya, a '89-es születésű Nastia Liukin, már amerikai állampolgár, és kibaszott sikeres, szintén olimpiai bajnok.
A lényeg?
Itt egy tehetségét készpénzre váltó sportoló (az öreg), aki megpróbálja a lányát is a siker felé terelni. Fáj a kislánynak (Nastia)? Naná! Rossz a kislánynak? Naná! Le kell mondania a kislánynak egy rakás "normális" (átlagos) dologról? Naná!
De gondoljunk bele: ki nem próbálná meg a saját vérével megszerettetni azt a sportot, amiben kiemelkedő teljesítményt nyújtott? Ez is egyfajta örökség. Hagyjuk kárba veszni? Hol lennének a Rothschildok, ha mindegyik elszórakozza a vagyonát? Hol lenne Sergio Oliva fia, ha apja tehetségét, tapasztalatát lehúzza a klotyón?
Moziban? Kérdezzük meg a lányt, hogy melyik olimpiáról hozott érmét adná vissza, hogy egy-két hónapig edzés/fájdalom/lemondás/keserves harcok nélkül élhessen? Zéró, nulla, azaz nem cserélne más normális rutinban felnövő lánnyal. Persze sokszor panaszkodnak, hogy de jó lenne hétvégén ide menni, oda menni, ezt csinálni stb... de a végén méltán büszkék magukra.
Azért kíváncsi lennék az érintettek véleményére is...