bazeg
az elmúlt két hétvégét, egy lánnyal töltöttem ( kivéve ugye a mult vasárnapot) aki épp most szakított a barátjával, részben miattam.... ezzel eddig nincs gond... kezdödtek a gondok, hogy az anyjáéknak nem merte elmondai ,hogy szakítottak
jó, nemgond, ráérek puncsolni az ösöknél...
ma elmentem az elöadására, (énekel) amire már egy hónapja folyamatosan hív!
úgy votl,hogy nemmegyek, le is mondtam, meglepetésre mégis ottvoltam (de furmányos vagyok
)
erre elmegy mellettem, nemnagyon akar megismerni
odajött hozzám, dumálgattunk, semmi puszi, de mondom oké, hisz ott a volt pasija, meg a szülei. hülyén venné ki magát...
AKKORA MARHA VAGYOK MINT IDE LACHÁZA elköszön, felmegy énekelni... szép volt, tényleg, megtapsolom, mint örült... lemegy a színpadról, pont látom, amint odafut a (elvileg) volt barátjához, és bö egy percig csókolgatják egymást...
aha...
nelegyek ideges...
odamentem, a csávókához képest, még énis vastag voltam, megsimítottam a lány hátát, odaköszöntem, szépvolt, mentem...
szaladtam úgy másfél kilómétert, nagyjából sikerült megnyugodnom....
mért ilyenek a nök?