Nekem úgy fájt nemrég, hogy mindent odaadtam volna egy fájdalomcsillapítóért 
Most meg szinte semmi 
Érdekes 
Az a "baj", hogy nekem annyira magas a fájdalomküszöböm, hogy ha én azt mondom fáj, akkor nagy baj van...
Szóval nekem máshogy van a mérce... sokszor futottam bele abba, amikor kisebb voltam, hogy a dokik nem hitték el, hogy bajom van, mert ha fájt valami, és vizsgáltak, húzták-vonták-nyomták, hogy mennyire fáj, én pedig mondtam, hogy fáj, így jobban, stb. Aztán amikor kiderült, hogy mi bajom van, azt mondták, hogy már agonizálnom kellene a fájdalomtól, hogy a jóistenbe nem visítok vagy sírok, vagy valami, és hogy sajátlábon mentem be, ez kész, nem is gondolták volna... meg mindig azzal poénkodtak, hogy a szülés nekem meg se fog kottyanni
Viszont pont ezért nem akarok fájdalomcsillapítót szedni (fejfájásra is nagyon ritkán szoktam), mert félek, hogy ez befolyásolja valahogy majd ezt a fájdalomküszöböt, mert megmondom őszintén, ez nekem így azért kényelmes, hogy nem érzem csak, ha tényleg nagyon-nagyon fáj
Szóval lehet, hogy normál estben, én is már "sírnék" a fájdalomcsillapítóért... nem tudom
Torony: inkább Kozaróczy Tibi nyújtósvideóját néztem meg, megvárom, amíg a jóanyám hazaér (bár most harcolunk, hogy menjek be mindenképpen, mert pánikol, tudja, hogy valszeg nagyabaj, meg mondtam neki, hogy fáj, igyekszem meggyőzni, hogy nem kell bemenni
), aztán megkérem, hogy segítsen a lenyújtani, mert már próbáltam, de egyedül nem megy
Téma: Chat (Megtekintve 3989214 alkalommal)
