Ezt beillesztem...és közben furcsa érzések kavarognak bennem...
Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva". Fontaine:
Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott egítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár!
És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége
van rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem
tudják ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más
dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell
vágnia hogy rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így
mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy
a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek.
Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották,
és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak,
hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen
velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű
tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a
hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója
résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a
hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen
egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli
börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú
hegedűvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak,
szemrebbenés nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A
hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők
nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték
hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét
fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden
tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.
Nem vagyunk rasszisták.
U.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök!
Téma: Chat (Megtekintve 3988052 alkalommal)
